Beugróként indultam a kerekasztal beszélgetésre. Izgultam, hogy fogom megállni a helyem, mit fogok mondani, milyen kép alakul majd ki a TAITA Alapítványról a beszélgetés után. Hamarabb érkeztem, így épp meg tudtam hallgatni Könczöl Zsófi (Szívemben Született Afrika megálmodója és alapítója) előadását és minden félelmen eloszlott. Zsófi azt mondta, amit én is éreztem, amikor Kenyában voltam, illetve azokat a kétségeket írta le, amiket én is átéltem a hazaérkezésem után.

A beszélgetés más irányt vett, mint ami az előzetes terv volt. A kontinens alapvető problémáit mindenki ugyanúgy látja. A megoldás módja is azonos: a helyi segítség a létminimum biztosítására és hosszútávú segítség együtt lehet csak hatékony. Azonban az azonos motiváció alapján mindenki más úton indult el és ért…

2017-ben utaztunk Kenyába, az utazás előkészítésekor találtam rá a TAITA Alapítványra. Akkor egy rövid egynapos látogatás során ismertem meg az otthonban élő gyerekeket, akik egy életre rabul ejtettek. A következő években önkéntesként segítettem az Alapítvány itthoni munkájában, és folyamatosan figyelemmel kísértem az árvaház életét. 2022 márciusában végre lehetőségem volt visszamenni Burába, ahol 10 napot töltöttem el az ott lakó gyerekekkel. Az útra elkísért a párom is. Mivel mindketten építészek vagyunk, így azt tűztük ki célul, hogy megpróbálunk megoldani néhány műszaki problémát az épület körül. Szerettük volna bevonni a gyerekeket is a munkába, megismertetni őket a szerszámok használatával, valamint megtanítani nekik, hogy hogyan lehet megjavítani dolgokat.

Az első…

Nagy Mónika Natasa vagyok, 20 éves budapesti egyetemista. Már a gimnáziumi éveim alatt elterveztem, hogy mindenképpen ki fogok menni Afrikába, hogy ott segíthessek a rászorulókon.

Az általam választott szakirány egy segítő hivatás, hiszen gyógytornász hallgató vagyok, így a gyerekek mozgásának fejlesztésében, esetleges mozgásszervi rendellenességek korrekciójában úgy érzem hatékony segítség lehetek a kenyai gyermekotthonban. Be kell valljam Nektek, már alig várom, hogy a diplomám megszerzése után kijussak, és én magam is segíthessek a megszerzett tudásomat felhasználva!

Részt vettem két Afrika Expon is a Taita Alapítvánnyal, ahol sokat tanultam az árvaházról, a gyerekekről, illetve önkéntes társaimat is megismerhettem, aminek nagyon örültem!

Következő lépésem az…

Nagy lelkesedéssel indultam a budakeszi Prohászka Gimnáziumba, hiszen ez volt az első élményem a Taita Alapítvánnyal.
Sok tüneményes gyerekcsapat élvezte a tábor különféle programjait, amelyeket kiegészítettek a kézműves foglalkozások, a dráma- és zenés játékok, valamint az előadások Afrikáról. A gyerekek, kicsik és nagyok egyaránt figyelmesek, szófogadók és tündérien aranyosak voltak. A gyerektömeg beözönlött a terembe - ami nagyon kedves hangulatú volt, tele hangszerekkel, képekkel -, és kíváncsian figyelték az előadásom Afrikáról. Amilyen lelkesen érkeztem előadást és drámajátékot tartani, olyan érdeklődéssel fogadott a sok kedves kis szempár.

• Gyerekek, tudjátok-e hány ember él ezen a bolygón?
• Én tudom, több, mint... SZÁZ!

Minden…

Egészen gyerekkoromtól szokás volt nálunk, hogy azt mondjuk: "ne dobjuk ki, jó lesz még valamire". Aminek végeláthatatlan hulladék tömeg lett persze az eredménye, másrészt viszont a kreativitás terepévé is vált. Számtalan csináld magad eszközt gyártottunk, ha éppen nem volt lehetőségünk valamit eredetiben megszereznünk. Persze nem mindig voltam büszke rá, de azért mégis valahol szép emlékek ezek. Éppen ezért földi mennyország volt számomra Kenya, ahol az újrahasznosítás fantasztikus formát ölt. Bosszantó persze, hogy mindez részben a nem megfelelő infrastruktúra eredménye, de felemelő látni, hogy milyen szép dolgok is születhetnek abból, amit általában a kényelem miatt már haszontalannak tartunk.

Nem tudom, ez hogy történhet, de a legnagyobb tudatosság ellenére is valahogy…