Az Alapítvány
Alapítványunk 2006 óta támogatja a kenyai Burában található Szent József Árvaházat. Megszervezzük a gyermekek oktatását, valamint segítjük az útjukat egészen a felnőtté válásig. Egy helyi mondás szerint
„Ha sok kicsi ember sok kicsi helyen sok kicsi jót tesz, megváltozik a világ”
– ebben mi is hiszünk, mivel a Kenyában töltött hónapok alatt felismertük, hogy bár az egész világot megváltoztatni nem tudjuk, azoknak az embereknek, akikkel hosszabb-rövidebb ideig együtt élünk, segíthetünk.
A Burában töltött időnk alatt megismertük a helyiek mindennapjait, osztoztunk az örömükben és bánatukban, sikereikben és kudarcaikban. Megtapasztaltuk, hogy szerencsések vagyunk: családba születtünk, jólétben élünk, és a lehetőségek tárháza áll előttünk. Ott ismertük fel, hogy mindezzel mások hasznára lehetünk. Elhatároztuk, hogy itthonról próbálunk a Szent József Árvaház lakóinak életében maradandó változást elérni.
A gyerekeknek nem a szánalmunkra, hanem a barátságunkra van szükségük. Nem lehajolni akarunk hozzájuk, hanem barátként melléjük állni, aki - ha kell - segít, akinek - ha kell - ők segítenek.
Az árvaház támogatásán keresztül esélyt biztosítunk az ott élő több, mint 40 gyermeknek a boldogulásra. Célunk, hogy segítsünk az éhezés, a mindennapi nehézségek és a szülők hiánya okozta fájdalom enyhítésében, illetve, hogy megteremtsük a lehetőséget a tanulásra, az egészséges életre, a változatosabb étkezésre és a játékra is. Az évek során mindez egyre inkább megvalósulni látszik, hiszen segítségünkkel elindult egy óvoda és egy iskola is az árvaház mellett, amelyek a falubeli, többnyire nagyon szegény sorsú gyermekek számára is biztosítják az oktatást és a napi háromszori étkezést.
Miért Taita?
A Taita szó a tartomány neve, ahol a támogatott árvaház található. Ez olyasmi, mint itthon a megye, vagy járás, ha azt mondjuk bárhol Kenyában, hogy Taitából jövünk, rögtön tudják, hogy az hol van. Emellett elmagyarázták nekünk, hogy azon a környéken a Taita szónak van egy külön jelentése is: atya, apa. Tetszett nekünk ez a szó, a jelentése, a hangzása, hogy külföldieknek sem lesz talán nagyon idegen, de mégis nagyon kenyai. Így lett az alapítvány neve: Taita.
Itthoni tevékenységünk
A Taita Alapítvány Magyarországon ismeretterjesztéssel segíti a kultúrák közötti kapcsolatok építését. Számos rendezvényen vagyunk jelen, előadásokat tartunk, beszélgetéseket szervezünk, hogy minél szélesebb betekintést nyújtsunk tevékenységünkbe az érdeklődők számára, és ezáltal közelebb hozzuk Afrikát az emberekhez. Személyes tapasztalatunk és az évek alatt elsajátított tudás alapján szeretnénk felhívni a figyelmet a globális nehézségekre, a kölcsönös segítségnyújtás fontosságára és arra, hogy a messzebb élő emberekért is lehet és érdemes felelősséget vállalni, mert ebből nem csak ők, hanem mi magunk is profitálunk, hiszen szokásaik és a társadalmi kohézió példamutató értékű társadalmaikban.
Önkéntesek bevonásával – akik velünk dolgoznak a kenyai árvaház lakóinak segítésén – hívjuk fel a figyelmet itthon a felelős gondolkodásmód, az együttműködés és az elfogadás fontosságára. Amellett, hogy folytatjuk a kenyai árvaház, óvoda és iskola támogatását, itthon igyekszünk minél több iskolába és helyszínre eljutni innovatív, interaktív ismeretterjesztő programjainkkal (amelyet mi
Kuratóriumi tagok

Bécsben végeztem közgazdászként, kedvenc szakirányom a szociálpolitika volt.
Az Óbudai Egyetemen tanítok, és férjemmel három gyermeket nevelünk.
Több, mint tíz évet foglalkoztam önkéntesként magyar állami gondozott gyerekekkel, mindig érdekelt a szülő nélkül felnövők sorsa.
Egyetemista éveim alatt találkoztam fekete apácákkal, akik meséltek otthoni munkájukról és jött egy érzés, egy ötlet, hogy nekem is oda kellene mennem, ott segíteni az árvákon. Ez volt az első lépés. A Taita Alapítvány a második...

2006-ban találkoztam először az Alapítvány munkájával és azonnal megtetszett a cél, a megközelítési mód és a szervezet átláthatósága.
2007-ben én lehettem az egyik első “taitás” önkéntes, aki kiutazhatott az árvaházba és annyira megfogott, amit ott láttam, hogy azóta is igyekszem segíteni az Alapítvány tevékenységét, jelenleg alelnökként.

Végzettségem szerint közgazdász vagyok, hat gyereket nevelek férjemmel. Fordítással keressük a kenyerünket, ha időnk engedi, sokat sportolunk, kirándulunk.
Emese barátnőm megtisztelő felkérésére kerültem az Alapítványhoz, és nagyon büszke vagyok, hogy egy ilyen pozitív szemléletű, fiatalos lendületű, lelkes és sikeres csapat tagjának mondhatom magam!