19 évesen erős hívást éreztem, hogy egy afrikai árvaházban önkénteskedjem, de előbb le szerettem volna diplomázni. Utolsó félévben elkezdtem nézegetni a lehetőségeket külföldi és magyar alapítványoknál, ám meglepődve tapasztaltam, hogy szinte az egyetlen opció a Taita Alapítvány, akik egy év magyarországi önkéntes munkát kérnek, hogy megismerjük egymást és felkészítsenek. Már a legelső találkozáskor tudtam, hogy itt a helyem, és ez a mai napig sincs másképp. Egy támogató közösségben találtam magam, az alapítvány segítői és elnöke nagyon kedvesek, barátságosak, könnyű az együttműködés. Új dolgokban próbálhattam ki magam, vidám légkörben, miközben nem csak a társaság és a hangulat volt jó az eseményeken, de a programok is szuperek voltak: utazás kiállítás, karácsonyi vásárok, iskola napok, gyermekotthonok, előadások, de érdeklődési körömnek megfelelően segítettem pályázatírásban, adománygyűjtésben, marketingben. Ráadásul mindezzel nem csak a kenyai árvákat segítettük, hanem magyar gyerekek látókörét szórakozva szélesítettük, jókedvre derítettünk rászoruló kicsiket.

„Azok, akik adnak, boldogabbak”, így van ez a segítéssel is, sőt, sokszoros szeretetet kapunk cserébe, valamint nekem mindig mosolyt csal az arcomra, ha látom, hogy örömet okoztam. A burai árvaház lakói még minden apróságért hálásak, legyen az egy cukorka, kis ajándékok Magyarországról, egy ölelés, közös játék, sütés-főzés, de a takarításba is szívesen besegítettek, csak hogy velem lehessenek, az állatokkal való foglalkozás és az esti mese volt a kedvence mindenkinek.

Fiatal korom óta sokat önkénteskedtem, és szociális munkás vagyok, így nem áll tőlem távol a segítés, de a Taita Alapítványnak köszönhetően a kenyai önkéntesség volt az egyik legmeghatározóbb élmény az életemben, és megváltoztatta azt. Nagyon sokat adott nekem a kint lét, de az összes magyarországi program is, a mai napig nagyon szívesen segítek az alapítványnak, és remélem, hogy majd újra kiutazhatok Kenyába a gyerekekhez.