Tíz nap boldogság Burában

2017-ben utaztunk Kenyába, az utazás előkészítésekor találtam rá a TAITA Alapítványra. Akkor egy rövid egynapos látogatás során ismertem meg az otthonban élő gyerekeket, akik egy életre rabul ejtettek. A következő években önkéntesként segítettem az Alapítvány itthoni munkájában, és folyamatosan figyelemmel kísértem az árvaház életét. 2022 márciusában végre lehetőségem volt visszamenni Burába, ahol 10 napot töltöttem el az ott lakó gyerekekkel. Az útra elkísért a párom is. Mivel mindketten építészek vagyunk, így azt tűztük ki célul, hogy megpróbálunk megoldani néhány műszaki problémát az épület körül. Szerettük volna bevonni a gyerekeket is a munkába, megismertetni őket a szerszámok használatával, valamint megtanítani nekik, hogy hogyan lehet megjavítani dolgokat.

Az első feladat a szerszámok beszerzése volt, ami egyáltalán nem volt olyan egyszerű, mint azt mi gondolnánk. Sok alapvető dolgot nem tudtunk megvenni, így sokat rögtönöztünk, sok találékonyságra volt szükségünk. A gyerekek ennek ellenére nagyon lelkesek voltak. Bútorokat javítottunk, kerti csapot, wc tartályt szereltünk: a gyerekek fűrészeltek, csavaroztak, festettek. Megismerték a fúrógépet, a csavarbehajtót és a fűrészek használatát, megtanulták mire jó a csavar - korábban ugyanis mindenre 100-as szöget használták. A lányokkal ruhákat javítottunk, varrtunk, gyöngy ékszereket készítettünk. A legnagyobb élmény egy létra elkészítése volt, melynek előállításában mindenki részt vett.

Bárhova mentem a picik folyamatosan követtek, ha leültem ők azonnal hozzám bújtak. Elmondhatatlan mennyi szeretetet kaptam tőlük! Minden szörpöt, kekszet, húst egyenként megköszöntek, minden apró gesztusnak örültek. Fontos tapasztalat volt, hogy mennyi felesleges dologgal vesszük körül magunkat itthon, ott kinn ebből semmi sem hiányzott. A gyerekek megmutatták a gondosan megőrzött, összegyűjtött leveleket, amiket a támogatóktól kaptak. Az is meglepő volt, hogy mindenre emlékeztek, amit a jelképes örökbefogadókról korábban megtudtak. Ezt látva világossá vált, hogy itthonról is sokat tudunk tenni értük: a pénzbeli támogatás mellett egy nekik írt levél is igazi kincs számukra.

Végezetül egy mondatban összefoglalva elmondhatom: sokkal többet kaptam tőlük, mint amit én adtam. Remélem, hamarosan megint találkozunk.

Blog tags