Haszonjáték: teregetés (Kozalek Petra)

A mosónő mos, én öblítek, a gyerekek rohangálnak vagy játszadoznak az udvaron, egy viszont ott áll a combom mellett és okos szemekkel vizsgálja, hogyan tisztítják a felnőttek (mi) a ruhát. Társam énekelget mellettem, néha egy-két jó szóval jutalmazza a kreatív játékaikkal (botra kötözött fonál, gyufásdobozba rejtett kavicsok, szatyorba csomagolt labda) berohanó, ujjongó csöppségeket, vagy nevel, ha valaki árulkodva, panaszkodva, sírva berohan. Egy-egy bölcs szót mond csupán (mint öreganyám gyermekkoromban), és a gyerek lenyugszik, újrakezdi a játékot. Mi néha nevetünk rajtuk, s én igen gyakran rámosolygok kis társunkra, aki már kileste a mosás összes fortélyát, már tudja, mikor jön az a rész, amikor a tiszta ruhával teli vödör a szárítókötél irányába tart. Ekkor eltűnik, s pólócskáján sorbarakott (színek szerint válogatott) csipeszekkel tér vissza, ügyes kis kezével leutánozza a víz kicsavarását, kezembe adja, hisz ő még nem éri el a kötelet, de segíteni szeretne, velem lenni. A többiek pedig erre az időszakra elfelejtik az apró harcokat, az éneklést, a táncot, s ők is jönnek, már hat pici fekete fej les a vödörbe, minden kézben egy ruha kortól függetlenül (másfél éves gyerektől négy évesig), és csak csavarnak, rohannak hozzám, sorban állva nyújtják a ruhát, s közben izgatottan körbemosolyognak. Így alakul játékká a házimunka.